Az ambrotípia vagy melanotípia egy fotográfiában használt direktpozitív képrögzítési eljárás. Nevét a görög „ambros" (örök) szóból nyerte, a „mela" jelentése fekete. Az angolszász szakirodalomban gyakran előfordul, hogy a ferrotípiát a melanotípia egy változataként jelölik. Az ambrotípiát a szegény ember dagerrotípiájának is nevezték.
Sir John Herschel kísérletei nyomán Adolphe Alexander Martin ajánlotta 1851-ben, hogy rövid expozíciót és lágy hívást alkalmazzanak, mert így fátyolmentes, nem túl kemény képet nyerhetnek. Ugyancsak ő próbálta meg 1853-ban a kollódium emulziót feketére lakkozott hátú fémlemezre is felvinni (ferrotípia).
Az amerikai szakirodalom szerint az eljárást 1854-ben szabadalmaztatta a bostoni James Ambrose Cutting, szerintük az ő nevéről hívják ambrotípiának, míg más források szerint Frederik Scott Archer és Peter Fry voltak a feltalálók. (Forrás: http://hu.wikipedia.org)
 

A készítés módja röviden:

1. kiválasztjuk a hordozót és megtisztítjuk
2. megöntjük fémsókat tartalmazó kollódiummal
3. betesszük ezüstnitrát-fürdőbe (fény) érzékenyíteni
4. kazettába helyezzük, majd betesszük a gépbe
5. ellenőrizzük kompozíciót, fényt mérünk, exponálunk (egyszóval fotografálunk :D )
6. sötétszobában kivesszük a lemezt a kazettából és megöntjük vasszulfátos hívóval
7. leöblítjük vízzel
8. fixírbe tesszük
9. folyó vízzel kimossuk a lemezből a vegyszereket
10. szárítjuk
11. lakkozzuk
12. megfelelően installáljuk

 

A KÉPKÉSZÍTÉS FÁZISAI:

Kiválasztjuk a hordozót:
Nedves kollódiumos képet sokféle hordozóra készíthetünk. Tradicionális az üveglemez, ezt hívjuk Ambrotípiának. Ma már erre a célra vásárolhatunk fóliázott alumínium vagy plexi lemezt, ami azért jó, mert nem törik olyan könnyen, és nem kell akkora energiát fektetni a lemez tisztításába, csak lehúzzuk a fóliát, és már önthetjük is. Vásárolhatunk anyagában festett rubinvörös, vagy fekete üveg vagy plexilemezt is. Vagy használhatunk bitumennel feketére festett vaslemezt (ferrotípia). 
Lemeztisztítás:
Nagyon fontos, hogy tiszta lemezt öntsünk meg. Ha a felület zsíros, akkor nem tapad meg a kollódium, ha poros, az mind látszani fog a képen.
A régi tradicionális vegyszer ajánlás a lemezek tisztítására a rottenstone por, amivel addig dörzsoljüka lemezt, amíg a szennyeződés el nem tűnik.
Egy másik lehetőség:
Kálcium karbonát 1/3
Desztillált víz 1/3
Alkohol 96 % 1/3
a formula szerint ezzel az oldattal kell dörzsölni a lemezt, amíg el nem tűnnek a szennyeződések, utána desztillált vízzel öblítjük.
Legegyszerűbb lehetőleg: minden illatosítótól mentes ablaktisztítóval és papírtörlővel tisztítani két menetben. Azután denaturált szeszes vattával áttörlni, majd desztillált vízzel öblíteni és szárazra törölni, szintén papírtörlővel.
Egy alternatív megoldás, hogy 30%-os sósavat öntök egy tálba és ebbe tenni a lemezt 2-3 percre. Minden szennyezést lemar róla. Ezt desztillált vízzel öblíteni, szárazra törlni. Ez adott eddig legjobb, legstabilabb eredményt, esetleg a sósavat lehetne salétromsavra cserélni, ez a többi vegyszer szempontjából kevésbé bizonytalan csak sokkal drágább, mint a sósav. A sósavban visszamaradó vas van, ami a tisztítás során az üveglapra kerülhet. (Vassal hívjuk a képet, tehát ha nem megfelelő az öblítés, akkor hibákat okozhat a képen.)

Sötétszoba, labor eszközök, vegyszerkeverés:

Az eljáráshoz vásárolhatunk készen vegyszereket, ezt elég sok helyen meg tudjuk tenni (külföldi oldalakon). De az igazi élvezet, ha magunknak keverjük ezeket. Ehhez viszont szükségünk lesz néhány eszközre. Üveg mérőhengerre, mérőpohárra, hőmérőre, üvegpalackra, pontos mérlegre. A vegyszerek keverésénél be kell tartani néhány biztonságtechnikai szabályt. Viseljünk kesztyűt, szemüveget, vegyünk köpenyt, és jól szellőző helyen dolgozzunk.
Kollódium keverés, felöntés:
Ez az az oldat, amiért az eljárás kollódiumos eljárásnak nevezik. Nedvesnek meg azért, mert addig működik, amíg ez a réteg meg nem szárad a lemezen, nagyjából 5-10 perc hőmérséklettől és páratartalomtól függően. Számtalan kollódium recept létezik, melyek összetevőikben és arányaikban is eltérnek. A fő összetevők nitrocellulóz az alkohol, éter, valamilyen halogenidek, némi desztillált víz. A fő eltérés a halogenidekben van. A legegyszerűbb, és legolcsóbb a kálium-jodidos és kálium-bromidos oldat, viszont ez romlik meg leggyorsabban. Az eltarthatósága maximum fél év. Használunk még ammóniumos, kadmiumos, lítiumos, cinkes halogenideket is. A legtovább a tisztán kadmiumos áll el, ennek eltarthatósága több mint két év, viszont ennek tovább kell érni, mint a káliumosnak. És az ára is többszöröse. Viszont a tulajdonságai a használhatósága ideje alatt sokkal stabilabbak
Poe Boy formula:
4-6% kos kollódium 240 ml
Denaturált szesz vagy alkohol 96% 300 ml
Desztillált víz (patikai) 6 ml
Kálium bromid 3 g
Kálium jodid 5 g
Először a desztillált vízbe feloldjuk a kálium-jodidot, majd hozzátesszük a kálium-bromidot, amely elég nehezen fog oldódni. Érdemes kicsit melegíteni, maximum 55-60°C-ra. Az oldódás ionos formában megy végbe, szakszóval az ilyen alkoholos közegbe való oldódást szolvatálódásnak nevezzük. A kadmiumos halogenidek oldhatósága sokkal rosszabb, azért kell jóval hosszabb ideig kell „érni” hagyni őket.
Miközben oldódnak a vízben a kálium sók, a kollódiumhoz hozzáöntjük az alkoholt. Ezt követően ebbe kerül a vízben oldott halogenid keveréket. A hozzáöntés kevergetés mellett óvatosan történik. A kollódiumban fehér kicsapódás fog jelentkezni. Ez a fehér kicsapódás idővel leül az üveg aljára. Két dolgot tehetünk: szűrjük a kollódiumot vagy kevergetés mellett cseppenként desztillált vizet rakunk a kollódiumhoz addig, amíg kitisztul az oldat. (Törekedjünk minél kevesebb víz hozzáadására! Denaturált szesz használata esetén több vizet is felvesz az oldat.)
A bekevert kollódiumot a felhasználás előtt a receptben meghatározott ideig pihentetem (Poe Boy esetén általában 2 hét, de a bekeverés után már 1 órával később is használható). Az oldat sárgás színű lesz, ami az öregedéssel sötétedik egészen borostyán színűre.
 
Öntés:
Kézbe vesszük a megtisztított lemezt és vízszintesen egyensúlyban tartjuk, a kollódiumot elkezdjük vékonyan lassan önteni a lemez közepére. Erre a célra egy mérőpohár a legjobb. Annyi anyagot öntünk fel, hogy elérje a lemez két közelebbi szélét, ha ez megtörténik abbahagyjuk az öntést, majd finoman mozgatjuk, hogy a kollódium vándorolni kezdjen az egyik sarok felé, ha elérte a sarkot, úgy döntjük a lemezt, hogy elinduljon a másik felé, így körbejáratjuk mind a négy sarokban, majd az utolsónál lefolyatjuk egy külön gyüjtőedénybe. Ebbe az edénybe, ha számottevő kollódium összegyűlt, szűrés és oldószer pótlás után újra használhatjuk. A lemez széléről az ott maradt kollódium cseppeket letöröljük, mielőtt a megöntött lemezt az érzékenyítő fürdőbe tennénk.

 

Ezüst nitrát oldat keverés, érzékenyítés:
Az ezüst-nitrát fürdőkben közel nincs annyi eltérés, mint a kollódium receptekben, 10%-os oldatot kell alkalmaznuk.
Ezüst nitrát 100 g
Desztillált víz 1000 ml
Az oldás nagyon könnyen létrejön, szintén ionos állapotban Ag+NO3-. Az oldat ph-ját és sűrűségét kell figyelemmel kísérni. A PH értékét savazással, jégecettel, vagy tömény salétromsavval tudjuk PH4-5 körül tartani. A sűrűséget 1065 és 1080g/liter között a jó, ami használat közben folyamatosan csökken. 
 
Érzékenyítés:
A megöntött kollódiumos lemezt betesszük az ezüst-nitrát oldatba. Ez történhet tálban vagy tankban. A tank azért jobb, mert a szennyezés le tud ülni az aljára, így nem kerül a lemezre valamint az oldat kisebb felületen párolog, könnyebb szállítani, kisebb helyet foglal. A legjelentősebb különbség, hogy a lemez a tankba merítés során sokkal egyenletesebben érintkezik az ezüstnitrát-oldattal, mint a tálba helyezéskor.
A megöntött lemezt betesszük a fürdőbe, innentől kezdve csak laborvilágítás szabad alkalmazni, ami esetünkben piros fény. Az érzékenyítés 3 percig tart. Érzékenyítés során az ezüst ionok a lemez felületén lévő jód és bróm ionnal fényérzékeny ezüst-jodid és ezüst-bromid formájában fehéres sárgás oldhatatlan csapadékként kicsapódnak. A kollódium mikroszálas szerkezete megakadályozza nagyobb kristályok keletkezését. Kivesszük az oldatból a lemezt, lecsöpögtetjük és a hátulját óvatosan megtöröljük figyelve arra, hogy ne töröljünk bele az emulzióba (gyakori hiba). Betesszük a lemezt a kazettába.
 
Kamera, megvilágítás, fénymérés, expozíció:
A kollódiumos képet általában síkfilmes géppel exponáljuk. Ezekre a gépekre jellemző a perspektíva korrekció lehetősége. A kollódium kicsi érzékenysége (0,5 iso) miatt nagy fényerejű objektíveket használunk F4 körül. A képünk méretét a kamera mérete határozza meg, mivel direkt eljárásról beszélünk. A méret növekedésével hatványozódva nőnek kidolgozás során a problémák. Minél nagyobb a képméret, annál nagyobb képkört kell kirajzolnia nagy fényerővel az objektívnek.
A fénymérés kollódium esetén nehézkes dolog, mert a kollódium színérzékenysége a UV tartományban indul és a zöld szín környékén abbamarad. A fotográfiai fénymérők pedig a teljes látható tartományt mérik. Idővel a kolloidista szeme gyakorlottá válik és meg tudja saccolni az expozíciós időt. Beltéri megvilágításoknál egy adott lámpa rendszerre néhány viszonymérés után mérhetővé válik az expozíció, de amint változik a fényforrás, mindent elölről kell kezdeni. Beltéri fotózáshoz igen erős lámpákat használunk. Kompaktfénycső, fénycső, LED, halogén izzó. A kompakt fénycsöveknek találtam a legszebb tónusú képét, a halogénnel viszont a legkönnyebb rövid expozíciós időt elérni, mert könnyen találunk belőle 1-2 ezer wattosakat. Viszonyításképpen: ezer wattos halogénnel nagyjából 1,5 méterről direktbe világítva F5.6-tos blendével 8-12 mp közötti expozíciós idő érhető el. Ezt a teljesítményt pl. PowerLedekkel 4 darab 50W-ossal tudjuk elérni. Villanócső (vaku) használatakor egy villanással 8-9 ezer W/s-os vaku szettet használnak. 
Felvétel: beállítom a kamerába a kompozíciót, ez síkfilmes gépeknél a hatalmas mattüvegnek köszönhetően igazi élvezet, élességet állítok, expozíciós időt kalkulálok. Zárom a zárat - vagy visszateszem az objektív sapkát. Behelyezem a kazettát a gépbe, kihúzom a síbert, megnyitom a fény útját óvatosan, hogy ne rázzam be a kamerát, számolok és zárom. Síber vissza. Ezzel kész is az expozíció.
A lemez felületén lévő ezüst-jodidot és ezüst-bromidot a fény elbontja, elemi ezüst keletkezik. Ezek lesznek a kép kiinduló csírái, ezt nevezzük látens képnek. Az ezüstök a kollódiumoldat "szálai" között csücsülnek. Ha megszárad a kollódium, akkor ezek a "szálak", lyukacskák becsukódnak, bezárva az ezüstvegyületeket, vagyis elzárva őket a vegyszerek hatásától. Erre hőmérséklettől és páratartalomtól függően 5-15 perc alatt kerül sor, ennyi időnk van az érzékenyítéstől számítva. Nagy melegben plusz étert és alkoholt is szükség lehet a kollódiumhoz keverni a gyors száradás elkerüléséhez, valamint nagyméretű lemeznél is hasznos, mert a hosszú megöntési idő miatt megindul a kollódium száradása.
 

 

Hívás:
Hívóból is sokféle recept létezik, de szinte csak arányaikban térnek el. Különféle adalékokat is szoktak alkalmazni, van aki tesz hozzá cukrot, ezzel lassítja a hívót, elméletileg szebbek lesznek a tónusok. Az általam használt recept:
Vas szulfát 16g
Desztillált víz 400 ml
Jégecet 24 ml
96%-os alkohol 16 ml
Laborban piros fénynél kivesszük a lemezt a kazettából óvatosan, figyelve arra, hogy ne érjünk a sérülékeny emulzióhoz. Az előkészített hívót a kollódiumhoz hasonlóan a lemezre öntjük. Annyi folyadék kell, hogy a lemez egész felületét beborítsa. Hívás során a vegyszert egyensúlyozzuk a lemezen, és pici billegtetéssel mozgatjuk a lemez felületén le és fel. Ez egy elég nagy gyakorlatot igénylő folyamat. A hívás 15-20 másodpercig tart, majd hirtelen mozdulattal leöntjük a lemezről a hívót és vízzel öblítjük, megállítjuk a hívást. Ha a hívó sokáig van a lemezen, akkor befátyolosodik, ha rövid ideig, akkor halovány lesz a kép. 
Hívás során a vas-szulfát redukálja az ezüstöt, ami a látens képet képező elemi ezüst csírák köré nő, mint bármilyen más kikristályosodási folyamat során.
 
Fixálás:
Fixírből is többféle van, de leggyakrabban használt:
Nátrium tioszulfát 100g
Desztillált víz 500 ml
Másik fixírként használható anyag a kálium-cianid. A fixálási folyamat során, a lemezen maradt ezüst-jodidból és ezüst-bromidból a nátrium-tioszulfát komplex vegyületeket képez, ami már jól oldódik vízben. Fixálás során figyelni kell a lemezt és az eltelt időt, a fátyol teljes eltűnése után még egyszer annyi időt fixáljuk. Fixálás után jó alaposan, de óvatosan kimossuk a lemezből a vegyszereket.
 
Száradás, polírozás:
A lemezt állva hagyjuk szépen megszáradni. Teljes száradás után puha smink pamaccsal finom, körkörös mozdulatokkal polírozhatjuk. (Óvatosan!) Illetve a polírozással növelhetjük az ezüst-felületek fényvisszaverését, vagyis ezáltal a kép brillanciáját.

Lakkozás:
A lakkozásra a kép védelme miatt van szükség. Elzárja a levegőtől, óvja a mechanikai behatásoktól és megjelenésében tetszetősebbé teszi a képet.
Tradicionális szerves lakkok: Szandarak, Damar és Shell lakk, valamint ezek bizonyos arányú keveréke egymással és más anyagokkal pl.: kanada balzsam. Ezekből a lakkokból több recept létezett.
Alkohol 96% 470 ml
Szandarak gyanta 65 g
Levendula olaj (nem illóolaj)  50 ml
Desztillált víz 3-6 ml /100 ml ként, ha szükséges
Műgyanta alapú lakkok:
Izopropil alkohol 200 ml
Paraloid B67 30 g
Tiuvin 292 20 csepp
Készen kapható akril - vizes bázisú lakkok
 
Tradícionális lakkozás úgy történik, hogy átmelegítjük egyenletesen a lemezt addig, amíg még éppen kézben tudjuk tartani. Majd a kollódiumhoz hasonlóan felöntjük a lakkot a lemezre. Állni hagyjuk pár pillanatig a lemezen, majd egyik sarkánál óvatosan leöntjük egy másik gyűjtő edénybe, amiből szűrés után visszamehet az eredeti üvegbe. A lemezt utána tovább melegítjük teljes száradásig. 
Akril lakk használata esetén megoldás lehet a vízbázisú OBI sajátmárkás lakk, 1:1-ben desztillált vízzel keverve, Előmelegítés nélkül megöntöm a lemezt, szépen egyenletesen terül, leteszem lecsöpögni, hagyom magától megszáradni, hibátlan felületet ad, picit plasztikusabb, mint a szandarak lakk, de szép. Egyedüli bizonytalansága, hogy amíg a tradicionális lakkok akár már 150 éve őrzik a régi képeket, addig a mai lakkokról nincs tapasztalat, hogy mennyi ideig fogják a kollódiumos képeket védeni.
 
Installálás:
Az átlátszó üvegképek (ambrotípia) mögé fekete hátteret kell raknunk, hogy a kép élvezhető formában látszódjon. A képet savmentes paszpartus esztétikus képkeretbe tehetjük és mehet is a falra. A kép helyének kiválasztásakor a fényviszonyokra érdemes odafigyelni. A kép nem érhet az üveghez és a paszpartuhoz sem célszerű, ha hozzáér, mert a lakktól összeragadhatnak. Célszerű UV-szűrős üveget használni. Illetve célszerű a képnek olyan helyre kerülnie, ahol nem éri sok-, illetve direkt napfény vagy UV fény.

 

Kis Lajos